Közönyország

A koronavírus kezelése eldöntheti a ’22-es választást

2020. március 18. - csak90

Annak ellenére, hogy a kormány valószínűleg titkolja a magyarországi helyzet valódi súlyosságát (talán azért, mert nincs elég védőfelszerelés és nem készültek fel megfelelően), a lassan nyilvánosságra kerülő rendelkezések - mint a vidéki járványkórházak felállítása és a rohamtempóban elrendelt konténerkórház építése - azt mutatja, sokkal nagyobb baj jön, mint amire most a napsütésben bárki is gondol. Nagyon érdemes figyelni a jelekre:

A hétvégétől visszatér a hideg. Ez az egyik legrosszabb jel, mert mostanra az ország szegényeinek elfogyott a tüzelője. Rengetegen (főleg vidéken) fűtenek fával, és más (nem gáz) tüzelőanyaggal, ami már legnagyobb részt elfogyott a szegények háztartásaiból. Ez pedig megalapoz annak, hogy mindenféle betegség, főleg felső légúti gyengévé tegye az ország lakosait.

Egyre több gyár áll le. Magyarország évek óta a nyugati országok összeszerelőüzeme, így elsőként gyűrűzik be a sokat emlegetett válság. Egekbe fog ugrani a munkanélküliség, főleg úgy, hogy a már folyamatban lévő állásinterjúkat az első kormányzati intézkedésekkel egyidőben szinte azonnal nemcsak felfüggesztették, hanem törölték.

A magyar emberek többségének (talán kétharmadának) nincs megtakarítása. Ők azok, akik a leginkább kiszolgáltatottakká válnak a válságban. Nem tudnak átvészelni, nem tudnak részvényeket venni, a megélhetésük egyik napról a másikra kerül veszélybe.

A bezárt határok révén nemcsak a turizmusnak, hanem az export/importnak is hamarosan „kampó”. A belső fogyasztás, főleg a termelés leállásával nem jelent átmeneti megoldást sem. Ez pedig határozottan az előző évek borzalmas gazdaságpolitikájának az eredménye.

Fontos figyelni arra, hogy elhullt az első koronavírus kutya Hongkongban. Eddig állatokra nem volt veszélyes a járvány, de így még súlyosabbá válhat az elkövetkezendő. Ha az állatok közé (főleg a szarvasmarha, sertés állományba is) betör a kórság, borzalmas időszak jön. A válságnak lehet felhajtó ereje is a hús árára.

Zuhan a forint, ami egyértelműen a felkészületlen gazdaságpolitika következménye. Év végére tényleg elérhetjük a 380 forintos euróárfolyamot, ami nemcsak recessziót, hanem igen komoly gazdasági válságot idézhet elő Magyarországon.

Az amúgyis lélegeztető gépen lévő magyar gazdaság számára ez a járvány maga lehet a csőd. A propagandára azonban nem biztos, hogy veszélyt jelent. A felépített személyi kultusz ugyanis elősegíti azt, hogy ebben a félelmetes időszakban a kiszolgáltatottak a vezetőben lássák a mentsvárat. Folyamatosan kommunikál, messziről az látszik, hogy felgyűrte az ingujjat és harcol.

Az ellenzék, mint hajótöröttek

Ha az ellenzék abban reménykedik, hogy a kialakuló helyzetben a kétharmad megtörik, akkor gondoljon arra, hogy ez az az ország, amelyikben egyszer már pénzt gyűjtöttek egy sorozat főszereplőjének, mert azt látták, hogy kizsákmányolják.

Az ellenzék jelen pillanatban erőtlennek és összeszedetlennek látszik. Megnyilvánulásaikról az ország többsége két mondat után elkapcsol, mert semmitmondó. Egyik pillanatban nagyot próbál mondani, ijesztgetni (pl. megszorítás kell), a másikban azt mondja, „ebben a válságban a kormány mellett vagyunk”.

Az ellenzék most úgy viselkedik, mint a hajótöröttek, akik azon gondolkodnak, hogy a partra egymásba kapaszkodva tudnak csak kiúszni, vagy külön-külön is menne. A valódi kérdést a néző, a kívülálló látja. Mégpedig azt, hogy mi lesz a kiúszás után. Egymást vadásszák-e le a túlélők vagy lesz végre egy új, működő alternatíva. Az dönt, mi lesz a partraszállás után.

Most szorultunk be

Nem a magyar határzár kényszeríti össze a problémában úszó országot, hanem az, hogy más országok előttünk, a külföldiek előtt zárja be a határait. És a legrosszabb, hogy nem tudjuk meddig. Nem látni a végét, csak a gyűrűzést.

Most jöhet el az a helyzet, amire talán a Momentum vár. A kialakuló gazdasági válságban a beszorult emberek csak egy darabig képesek elhinni a kormánynak, hogy tudja kezelni a helyzetet. Ideig-óráig fog működni a nagylelkű oligarcha felajánlások (például járványkórház kialakítása vagy 1 milliárd forintos segélyek), de utánpótlás hiányában a feltőkésített réteg is csalódott lesz. Keresni fogják az új lehetőséget, el fog tűnni az eddigi lojalitás és a túlélés lesz a legfontosabb. Azzal, hogy a kormány a bankokat felszólítja a vállalati, majd lakossági hiteltörlesztések felfüggesztésére, partnereket veszít. És itt jöhet a Momentum liberális(abb) gazdaságpolitikája.

A konteóhívők szerint a koronavírus épp azt a réteget támadja, amelyik eddig a legjobban hitt a jobboldali propagandában. Az idős generáció elvesztése és az egykor csalódott középosztály "újbóli csalódása" (munka kiesése, megszűnése) a propaganda végét is jelentheti, amennyiben az új generáció képviselete jól szerepel. Szándékosan kerülöm a jól kommunikál kifejezést, mert a legvészterhesebb időben is győzhet még a régiek rutinja, a személyi kultusz. Akkor is, ha a vezért sokan elhagyják. A Momentum nem ismeri a legkiszolgáltatottabb réteget. Azokat, akik bármilyen szegénységben a régihez húznak, mert „amit egyszer megígért, azt betartotta” és „senkit nem hagyott az út szélén”. A közmunkaprogramról is csak a városiak tudják, hogy nem jó irány, de a versenyképtelenek ebben kapaszkodót láttak. Egy liberális piacgazdaságban épp az a kétharmad lázadna először (a versenyképesség hiánya miatt), amelyik ezt a rendszert idáig fenntartotta. Amikor az ember a saját életét félti, akkor csak az idealista bölcsészek számára van elv. Mindenki más számára marad az alku, mert a mártírság idejét múlt.

Fotelforradalom

A bezárkózással az ellenzék valóban nehéz helyzetbe került. Nincs fórum, tüntetés, és sokáig nem is lesz közösségi élet, mert a járvány lemúlása után is számítani kell egy holt időszakra, amíg visszaáll az élet a régi kerékvágásba. Még a nyár sem biztos, hogy kicsalogatja majd az embereket. De ebből is lehet jól kijönni; el kell kezdeni bizalmat építeni.

A lehetséges megoldások között van a már korábban nevetség tárgyává váló fotelforradalmiság. Az internet ugyanis azoknak kedvez, akik eddig kellő távolságban, amúgy is elzárkózva figyelték a politikát. A karantén a közönyben élők számára kontraproduktív is lehet. A (propaganda) szószék csendjében az internet hangja felerősödhet. Nem kell kiállni, mégis lehet szimpátiát erősíteni.

Feltámad-e Húsvétra az ellenzék?

Írtak már olyat az ellenzékről az októberi választások után, hogy a „Halott felült és enni kér”, mégis böjtölni kezdett. Ahogyan a 40 nap, úgy a karantén is kivárás. Ne menjetek el a keresztényi kétharmad mellett, ha bástyaként oltalmazza Urát! De óvva intelek titeket a manírosságtól is. Ne végy magadra olyan ruhát, ami nem a te méreted, mert állhatatosságot feltételez!

Most van itt az ideje a vlogolásnak, és annak, hogy megtudjuk, mit csinál egy politikus, ha be van zárva a négy fal közé. (Nem Wittinghofra gondolok.) Tervek, megoldások mellett mutasd az igazi énedet, hogy szerethető politikus vagy-e. Az érzelmi befolyás sohasem zárható ki a legkomolyabb döntéseknél sem. Ezt tartsd mindig szem előtt, főleg egy olyan nép esetében, amely Krisztusi vezetőt keres.

A kilábalás kulcsa: Új hitelcsomag

Ez a járvány a hitelezést segíti elő. Globális tekintetben a hitelek hazája, Amerika lehet a nagy nyertese. Mintha a koronavírus ráelőzött volna egy túltermelést okozó válságra. Épp ott fogta meg a kialakuló válságot, (vagy épp irányította másfelé), amiben 1929-ben majd 2009-ben már nagyot bukott a világ; a túltermelésben, és a túl nagy hitelkitettségben. A mostani járvány megakadályozta, hogy a kínai piac túltermelést idézzen elő, és az ellenkezőjét a leállást, az elzárkózást generálta.

A kilábalást nagy valószínűség szerint a hitelek fogják biztosítani, és egy olyan országot, mint Olaszország vagy Magyarország az új hitelek vagy hitelprogram szolgálatába állítja. Mert versenyképtelen.

Nagy kérdés, hogy az ellenzék hogyan reagál. Jelen pillanatban a tesze-toszaság, és az egymásnak megüzent „fogjunk össze, csak így nyerhetünk” megy, ami nemcsak később, hanem már most, a fokozódó probléma idején is azt sugallja, nem érdemes rájuk számítani, és a kormány felé irányítja a figyelmet. A Fidesz toldozó-foldozó megoldásai ebben az esetben még mindig a legkisebb rossznak tűnnek, ha az ellenzék még tovább húzza-halasztja a határozottságot és az új válságkezelő csomag/rendszer megfogalmazását. (Nem értem a Momentumot: kiállnak március 15-én és remeg a hangjuk, miközben másnap épp az általuk tett javaslatokat kezdi el bevezetni a kormány. Ez körülbelül olyan volt, mint négyévente (szökőnapon) nagyon vidékre merészkedni…) Így a Momentum sem biztos, hogy jól jár a kivárással vagy a halk kolompolással. Mert tényleg lehet az, hogy a királyt akkor is szívesebben látja a nép, ha már nincs rajta a korona.

 

Ha a Momentum nem az új Fidesz

Nyílt levél a Momentumnak és Fekete-Győr Andrásnak.

Tisztelt Momentum, Tisztelt Elnök Úr,

Az alábbi posztomat konkrétan Önöknek címzem – a demokrácia egyik alappillérén - a nyilvánosságon keresztül. Nyirati Klára, bajai elnökük az Európa hajón üzent, hogy pártja nem az új Fidesz. Erre szeretnék reflektálni és kérem, válaszaikkal oszlassák el a saját és Olvasóim kételyeit.

Fiatalok megszólítása avagy „Király(nő)t megölni nem kell félnetek jó lesz...” szituáció

Fekete-Győr András nemrég az ATV Egyenes Beszéd című műsorában mosolyogva azt nyilatkozta Simon Andrásnak, hogy „a fiatalság lesz a mérleg nyelve”. Vajon az előző posztomban felvázolt 49-50-es aránynál (amelyben létrejön az ellenzéki összefogás a Fidesszel szemben) mire gondolhatott az elnök? Csak nem a kiugró Fiatal Demokratákra? Mármint azokra a Fideszesekre, akik csatlakoznának a Momentumhoz akkor, amikor sikerül összetoborozni az ellenzéket és vélhetően erőt mutatni a kormánypárttal szemben. (Micsoda furfangos szóhasználat! Elnök úr, ez már saját ötlet vagy ezt is súgták?)

Ezzel az elgondolással ugyanis választ kapnánk arra is, miért vár ennyit a Momentum. Egészen pontosan, hogy miért is érné meg nekik 2021 karácsonyáig várni a teljes ellenzéki összefogás arányainak felállítására. Ha ugyanis a 2022-es választás előtt éppen csak annyi időt hagynak a kiugró Fideszeseknek, hogy átbillenjen a mérleg, akkor nem jut idő támadni/lejáratni/lőni rájuk kormányoldalról. A rendszer ugyanis már kész. A gép forog, az alkotó gazdagszik, épp csak az egerei cincognak.

Tett már arra utalást korábban a Momentum elnöke, hogy Fideszes csak akkor jöhet, ha „megtisztul.

Tisztelt Momentum, Tisztelt Elnök úr,

Mit jelent Önöknek a fiatalság? Kiket értenek alatta? Kikre számítanak? Kikre utalt Fekete-Győr András a „fiatalok lesz a mérleg nyelve” mondattal?

Mit jelent a megtisztulás? Mire számíthatnak a Fideszben csalódottak, akik szavaznak majd a Momentum (-DK?) vezette összefogásra, ám azt látják, hogy egykori Fideszesek is csatlakoznak? Olyanok, akik építették a NER-t, a propagandát, akár hangosan, akár cinkos némasággal. Akik hozzájárultak ahhoz, hogy multik és összeszerelő gyárak olcsó munkaereje lett az ország. Akik megnyomták a gombot a túlóratövény elfogadásánál. Akik miatt iskolákból kikerülő fiatalok indultak Nyugatra megélhetést keresni, letelepedni, és akik miatt kiürült az ország és csak nő a munkaerőhiány. És akik végignézték, amikor ellehetetlenítettek olyanokat, akik fel mertek állni.

Mi alapján tisztulhat meg egy egykori Fideszes? Elmond 10 imát, elénekel egy Ave Mariát, kifelé a persely mellett pedig ott áll Fekete-Győr András és nézi mekkora összeget dob be? Vagy elég, ha egy korábbi „beteg kislány” kijelentés miatt bocsánatot kér? Kinek lesz jogköre felmentést adni? Ha a választóknak, akkor marad annyi idő, hogy lássák, kiknek is kell megbocsátani?

Elnök úr, többször hivatkozott már az apja (az egykori Országos Betétbiztosítási Alap vezetője) fröccscimboráira. Elmondaná nekünk, kik tartoznak közéjük? Nem szép dolog szülők bűneit gyerekeiken számon kérni, nem is azt teszem. De ha a gyerek már hivatkozott az apjára és cimboráira, akkor vállalja, vagy határolódjon el.

Tisztelt Momentum,

Lesz-e kihívója az elnöknek a nyári tisztújítójukon? Bátorkodik-e valaki megméretni magát Fekete-Győr Andrással szemben? Ha igen, ő mit ígér a pártnak és a választóinak? Egy új elnök esetén is számítani kell egykori Fideszesek megtisztulására és befogadására?

Tisztelt Momentum, Tisztelt Elnök úr,

Meddig terjed a Momentum számára a vidék? Mosonmagyaróvárig?

Milyen konkrét javaslatokról fognak szólni a klímakörök? Vagy csak részvételiségért felelősek lesznek benne? Tavaly év végén Fekete-Győr András a valaszonline.hu-nak adott interjújában programot ígért a vidéknek. Hogyan valósulna ez meg? Mik lennének a főbb célkitűzések? Mikor hallhatunk részleteket?

Nők helye a Momentumos Magyarországon

Ha a Momentum nem az új Fidesz, akkor bizonyára nőkérdéssel (is) foglalkoznak. Sőt, nem bújnak olyan látszatmegoldás mögé, hogy nőkérdésről való diskurzusra kijelölnek egy nőt a pártjukból. Az isztambuli egyezmény szorgalmazásán túl milyen eszközökkel biztosítaná a nők és gyerekek családon belüli védelmét a Momentum? Ha nem az új Fideszként funkcionálnak, akkor bizonyára sohasem vetemednének arra, hogy politikai eszköznek, esetleg propagandának használják az isztambuli egyezmény ratifikálását, hanem tényleges stratégiával állnának ki a magyar családok, és a magyar nők, gyerekek biztonsága mellett. Egyáltalán támogatható-e egy politikus, ha elfogadhatónak tartja a gyerekek testi fenyítését? Továbbá támogatnák-e a női civil szervezeteket, hogy működésük erős társadalmi beágyazottságot érjen el? Hogyha kell, utcára vonuljanak és kiálljanak egymásért a nők, és mellettük a férfiak? (Számos helyen van erre példa világszerte, csak épp nálunk nem működik.)

Hogyan értékeli Fekete-Győr András jogászként Varga Judit hozzáállását az elmúlt időszak borzalmas családirtásaihoz? Megelégszik-e az imázsvideóval és a „szeretem leszedni az asztalt, amíg a férfiak beszélgetnek” kijelentésével?

A nőket érintő kérdésben csak és kizárólag Fekete-Győr András válaszát fogadjuk el. Mert ha a Momentum nem az új Fidesz, akkor minden bizonnyal leveti magáról azt a macsótársadalmi felfogást, hogy nőkérdésben csak nő adhat válaszokat, a férfiakat nem érdekli.

Fekete-Győr András szájából szeretnénk hallani, mennyire és hogyan lenne biztonságos egy nő számára a Momentumos Magyarország? Hol lenne egy nő helye abban az országban, amelyben a Momentum döntő befolyáshoz jutna? Összekötné-e a két problémát és támogatná-e a női vállalkozásokat egyszerre elősegítve ezzel a szenvedő ágazatot és a nők visszatérését a munkaerőpiacra? Kiegészítené-e a családtámogatásokat ilyen gazdaságélénkítő programokkal, hogy a magyar nők karrierútja ne merüljön ki Katicák és Jucik módszereiben?

Jobb híján egyelőre az is elég, ha az Egyenes Beszédben beszéli meg mindezt a két András. Ha már női műsorvezető ott jelen pillanatban nincs.

Megtisztelő válaszukat előre is köszönöm,

A Közönyország Blog szerzője

 

Még egy Fidesz ciklust megérdemelne az ország

A zsinórban harmadik kétharmados többséget élvező kormánypárt országa két évvel a ’22-es választás előtt azt mutatja; aki még itt maradt, nemcsak elkezdett alkalmazkodni a rendszerhez, hanem tud is élni benne. És épp ez az, ami hosszútávot biztosít(hat) ennek a mechanizmusnak.

A parlamenti ellenzék mondjon le!

Ha élne még a kisgazdák védőszentje, egészen biztosan rovat, vagy legalább fejléc címet szánna kedvenc mondatának a ballibsi média. Torgyán József szállóigéje legalább annyira hiányzik ma Magyarországról, mint a vitakultúra. Mert a vita lassacskán és borzalmas beszólások során (lásd: Norbi), kezd visszatérni, de a kultúrája legalább akkora hiánycikk, mint a szájmaszk Kínában.

Ha élne még a Mondjon le! képviselő, akkor a parlamenti ellenzék jóval nagyobb számban élvezné a Kanári-szigeteki napsugarakat, mint az „egy közülük”. Az ugyanis, amit a parlamenti ellenzék csinál, megélhetési politizálás. Mert nem létezik, hogy nem látják vagy látták akkor a támadható felületet, amikor még nagyobb tömegeket lehetett volna megmozgatni a Fidesz politikájának hibáival és megszólítani az azokat elszenvedőket.

Az idő, a betonkétharmad meg a márványszilárdságú törvény konzerválta a sokatemlegetett, a mindigmagárahagyatottat, az úgynevezett magyar vidéket. (Ha már Donáth Anna sem szereti, ha Budapest-vidék mélységet szántanak.)

A Momentum az ellenzék alternatívája?

Van-e más ellenzék a parlamenti ellenzéken kívül? Igen, Momentumnak hívják. Egyre több jel, (Norbi világban férfiasodóknak üzenem: női megérzés) mutat arra, hogy a „fiatalok pártját” valóban a Parlamenten kívüli ellenzékiség ötlete szülte meg. Hogy legyen egy alternatíva, ami az ellenzék alternatívája és (egyelőre) nem a Fideszé. Mert lássuk be, az ország két részre szakadt valóságában a kétharmad a Fidesz javára húz, abba pedig merész dolog beleállni egypártmagányságban. Ám a 2018-as választások előtt nemcsak Puzsér, hanem a lassacskán elfogyó szellemi elit is azt hangoztatta, hogy az ellenzéket kellene először leváltani. Ez volna a Momentum? Okos húzás, ez tény. Kimondani, kampányt építeni rá vétek (lett volna), hiszen Fideszeseket is vár centrális erőtér megtartása jeligére Fekete-Győr András.

Lassan kúszik azonban felfelé a támogatottság (a Nézőpont legutóbb 13%-ot mért már a Momentumnak, ami ráelőz a DK 10%-os támogatottságára), de ezek a számok nem feltétlenül jelentenek stabil beágyazottságot. Az pedig, a ciklus félidejénél nem jelez eleget. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz még a Nézőpontnál is 50%. Ha összeadjuk ugyanis az összes ellenzéket, ami vagy DK-s lesz vagy Momentumos (ahogy a Momentum elnöke is tett erre utalást, hogy 2022-re két párt fogja meghatározni a magyar politikát: a Demokratikus Koalíció és a Momentum demokratikus koalíciója), akkor úgy áll fel a 49%-os ellenzékiség a Fideszes 50%-kal szemben.

Ám ez csak a matematika. A papírforma ritkán jelent biztosat és itt még így is alulmaradásról vagy valahogyan további 2% megszólításával (szavazókorúvá váló fiatalok megszólításával?) is csak „necces”-ről beszélhetünk. És akkor arról még nincs is szó, hogy a totális összefogás után, hány választó fordul el.

A hangsúly az egyre növekvő bizonytalanok és a nem szavazók táborán van. (Az, hogy miért burkolóznak egyre többen a közönybe, ennek a blognak az első posztjában már kifejtettem.)

Bizonytalanok és nem szavazók tábora = közönyország növekszik

Nincs egy Orbán Viktorhoz fogható vezető vagy - az új kádár keresését mellőzve - párt sem. Ellenzéki oldalon pedig végképp nincs. A koalícióssággal való próbálkozás pedig túl lassú ahhoz, hogy a célegyenesben biztosat jelentsen.

Így a magaslabdák hiába röpködnek, példának okáért ott volt Tarlós „nem akartam újraindulni, de mégis muszáj volt” hozzáállása, vagy Karácsony Gergely köztévés szereplése, ami csak azért dőlt az ő javára, mert a riporter rettenetesen gyenge volt azon a térfélen, ahol az ő vezetői írják a játékszabályokat. Karácsony Gergely ugyanis beleállt a játékba, egyszer sem az alternatívát mutatta, hanem a narratívaírók fegyvereit próbálta ellenük fordítani, mert az ő gyenge játékosuk ezt lehetővé tette a mi versenyzőnknek. (Már megint ez a kétpolúsú országrend…) És lehet jönni azzal, hogy „ide már nem kell alternatív gazdaságpolitika, mert annyira le van butulva minden”, valójában csak a közöny lesz egyre nagyobb ezzel a „beleállok és majd a saját fegyverükkel támadok vissza” hozzáállással. A legbutább emberek is ahhoz húznak, aki felismerve a bajaikat, erős, vállalható alternatívát, megoldást kínálnak. Karácsony a közmédiás szereplésével csak a saját tábora ideológiáját erősítette meg, nem növelte a számukat.

Az ellenzék csak közhelyeket pufogtat, a Momentum pedig csak a fiatalokra fókuszál – ez a legerősebb összefoglalása a teljes ellenzéket érintő kritikának. A felszín alatt azonban az van, hogy aki még itthon maradt, elkezdett alkalmazkodni a helyzethez és ezzel még tovább van biztosítva ennek a rendszernek a működése. Lassan már teljesen mindegy, hogy ki váltja le a kormányt, mert a legnagyobb gond, hogy a választók többségének már mindegy, ki van kormányon, csak a bebiztosított helyzetük ne változzon. Abban a kétharmados többségben, amiben menedéket találtak maguknak a szavazók a nyugdíjas éveikre (a nyugdíjasok a legnagyobb támogatói a Fidesznek), illetve az okosba’ gondolkodók, hogy „turpisságuk” ki ne derüljön egy esetleges váltással. És ebben a helyzetben teljesen igaza van a Momentumnak, hogy először alkudozik/kompromisszumot köt a Parlamentben lévőkkel, simul a Fideszhez, hogy a régi motorosoknak - akiknek már kínos a migráncsozás meg a gyűlöletpolitika -, új helyet biztosítson.

A baj csak az, hogy ez így még mindig nem az az út, amin mi - a propagandát, a népbutítást, az ország lemaradó helyzetére üzletet kötő és az abból nyerészkedést rosszallók - az országot látni szeretnénk. Mi élünk az egyre növekvő közönyben, amit már elemzők és politikai intézetek is kimutattak bizonytalanok és nem választók címkén.

Még mindig érzelmi döntés lenne a szavazás?

2020. január 26. (vasárnap, az Úr napja), Győr. Az ország egyik leggazdagabb vidéki városában a korrupciós gyanúkba kevert, szexvideós fideszest egy fideszes váltja. Törvényes, jól kampányolható időszakot hagyó választás eredményeként. Megszólított nénik, bácsik rosszallása és ejnyebejnyéje után elsöprő a többség a kormánypártnak. Na, most akkor tessenek mondani, ha a gruppenszex a keresztényi kétharmadnak vállalható volt, akkor az az érzelmi ingóság vége demokráciában, vagy a libsik keserű győzelme konzervatív kormányzatban? Mert ugye Győr gazdagodását nem lehet morálisságban elbotló polgármester miatt kockára tenni. És ez így már nem érzelmi döntés, hanem a többséghez, az erőshöz, a stabilhoz húzás. (Az ok ott keresendő, hogy október 13. óta az ellenzék megint elaludt – vagy netán megalkudott saját magáért. Utóbbi rettenetes lenne saját magukra nézve, mert kevés már a bizalom irántuk. Pedig nekik ’22-ig éjt nappallá téve kellene módszerálni.)

Ne várjatok forradalmat, ha nyitva van a határ

 Ha a „nép”, a démosz, ami a demokrácia alapja a propaganda nyelvének elsajátítása révén hülyének nézhető eszközzé válik az ellenzék (legyen az parlamenti vagy azon kívüli) számára, akkor a kiút a közönybe zárkózás marad, az egérút pedig sorbanállás a létra alján a megmaradt kétkezi munkáért külföldiában.

Itt már nem azért válnak bohócokká az ellenzék képviselői, mert nem tudnak tematizálni, hanem azért, mert nem is akarnak. A szint miattuk (is) ilyen alacsony – csakhogy egyértelmű legyen a közéleti történéseket érzékenységi küszöbben mérők számára.

A politika nem matematika. A politika a meggyőzésről szól. Hogy a teljes polisz lakosságát meggyőzitek. 2022-re stabil társadalmi beágyazottság kell. Nem lesz elég, ha jövő év végére sikerül kétpárti ellenzéki listát felmutatni. Fekete-Győr András ugyanis ezt mondta az ATV-ben, hogy addigra valamennyi ellenzéki pártnak célszerű besorakoznia. És ha ez így fog történni, akkor marad a fentiekben felvázolt 50-49 százalékos arány (pluszmínusz 1-2 százalék, új belépőkkel meg időközben közönybe fordulókkal.). Az éppenhogy vagy egypicittöbb nem lesz elég.

Nem elég a kommunikáció

Gulyás Gergely év elején arra utalt, hogy a kommunikáción múlik a 2022-es választás. Kinek üzent ezzel? A pártjának? Hogy nem kell aggódni a fiatalokat célzó, az új választókorba lépők félmilliós szavazatára lecsapó Momentum miatt vagy épp nekik üzent, hogy nem kell (még?) vidékre menni, elég a kommunikáció? Briliáns elmére vallana, ha kettős lenne az üzenet. (Ami az egyik oldalon propaganda, azt a másikon lágy hangtónussal úgy ejtik kommunikáció.)

Ha azonban egyre nagyobb a mozgás a közönytábor irányába, akkor nem elég a kommunikáció. Sőt, ha az országot egyre inkább ellepő „nem értem, ki szavazott a Fideszre, ha mindenki utálja” visszhang is szóba jöhet pesti srác(ok)nál, akkor azt kell mondani, a kommunikáció nem elég. Mert nem azt várják, hogy fúj Fidesz, hanem azt, hogy mi lehet/mi jöhet utánuk. Mindezek mellett, ha a 2019 májusától 2020 januárig a 10%-ról csak 13%ra tudott nőni a Momentum, akkor a kommunikáció nem elég.

A Fidesznek 2020-ra sikerült meghonosítania a teljes érdektelenséget

Be kell látni, hogy ez a rendszer, a nemzeti együttműködésé (ugye nem baj, ha még kisbetűvel írom?), egy zseniálisan megalkotott rendszer. A zseniknek azonban van egy negatív tulajdonságuk. Egy hajszál választja el őket a megbolondulástól. Azt kell megvárni, míg a bolond lesz az új Soros/migráncs/cigány?

Ki kell mondani, nem a rendszerrel van a baj, hanem azzal, hogy tud(ott) működni. És ez az ellenzék hibája. Mert csak akkor visított, amikor MTVA székházban ütötték, meg amikor megvonták a tiszteletdíját parlamenti randalírozásért. Szaladnak a vidékhez, hogy miért nem csináltok forradalmat, miért nem jöttök megmenteni minket. Az ellenzék mikor jött le megmenteni a vidéket? Mikor jöttetek fórumozni, meghallgatni a bajokat, keresni a magyar valóságot a propaganda mögött? És elvárjátok, hogy mi menjünk kapát, kaszát egyenesíteni értetek?

Csak egy tipp: ne azzal gyertek, hogy milyenek a nyilvános vagyonnyilatkozatok, mert nem fogja érdekelni azokat, akik örülnek a saját fizetésüknek, amit úgy csúfolnak: minimálbér.

Kell még egy (?) ciklus ebből a rendszerből

Stumpf István, egykori Fidesz alapító szerint a legfőbb gond, hogy közel a pont, amikor már visszafordíthatatlan az a folyamat, az a politika, amit a Fidesz - saját szavaimmal – túltolt. Mert még 4-6-8 év és nem marad olyan, akit akár egy picit is érdekelne a változás szele. Ebben a kilátástalanságban azt kell mondani, szükséges még egy közös bukás az okosba’ gondolkodó Momentum és a bosszúállók seregének, a DK-nak a vezetésével. Talán akkor a rendszerhez dörzsölt (akár önként, akár kényszerítve) üzleti elit (akik között még találni reménykedőt egy új párt által delegált új szerződéshez/lehetőséghez) is inkább ellenáll, mintsem megalkuszik. A propaganda ugyanis járvány. Nem viszi el egy gazdasági válság vagy annak a jóslata, vágya. Itt csak a cselekvés, a mozgalmiság szüntelensége adhat reményt vagy fújhat újra reményt a változást szajkózók zászlajába. De ha nincs cselekvés, akkor bukó a ’22. Azzal pedig Stumpf István-i értelemben eljön az a pont, „ahonnan már nagyon nehéz a rendszert lebontani, átalakítani, más rendszert működtetni”.

Új kádár kell vagy demokratikus koalíció?

Meg kell-e alkudnia a Momentumnak a DK-val?

Az ellenzék közös érdeke a kormányváltás, amit (eddig?) az O1G jelszó tartott össze.  A váltáshoz a két legerősebb párt szövetsége tűnik a legjózanabb megoldásnak. (A többi egzisztenciáért küzdőnek marad az alku, hová férnek be a személyeskedés elve mentén.) Csakhogy ez lehet kontraproduktív is. Ahogyan Puzsér fogalmazott az őszi kampány alatt; félő, hogy a Momentum hozzárohad a többi párthoz.

Nem akarjuk összegyurcsányozni magunkat – mondta Soproni Tamás 2017-ben, amikor arról kérdezték, miért nem fog össze a Momentum más párttokkal. Aztán (az alapelvük ellenére, miszerint leszámolnak az eddigi rendszerrel és azok kiszolgálóival, pártjaival) visszaléptek és keresték az alkut a biztosabb esélyért. Az eredménnyel azonban „csak” a reményt bizonyították, meg a külföldi, uniós figyelmet.

Nem kompromisszum kell, hanem új baloldal

Ha a Momentum egyedül indult volna 2018-ban, az 5% lett volna a biztos. Ha most indulna, talán 10%-ot érne el. Amennyiben a duplázást a kompromisszumkészség hozta, akkor a jövőben épp emiatt nem ők adják a miniszterelnök-jelöltet, mert a DK előttük áll.

És ha a DK viszi a baloldalt, akkor a Momentum mi lehetne? Liberális? Akkor elvész az esély a centrális erőtér megszerzésére. Sőt, ezzel a pozícionálással a Momentum a DK-tól függne. Vajon megéri-e ekkora kockázat a Momentumnak?

Ha a Momentum célja a centrális erőtér megszerzése, de koalíciós kormányzás a célja, nem pedig áldemokratikus egyeduralom, akkor belőlük kell, hogy kinőjön az új baloldal. És ehhez van táptalaj is a párton belül (Úgy tudni, Botkát nem egyöntetűen várja a Momentum a soraiba. Még mindig megvan a baloldali törésvonal a pártban).

Lehet-e nő a miniszterelnök-jelölt?

A háborút egy nő személye enyhítheti. A DK esélyese azonban tovább növelné a megosztást az országon belül. Megint a szekértáborok harca lenne, ami a hatalmon állók felé döntené a mérleget (már csak az eszközökhöz való hozzáférésük miatt is). Így a mérleg nyelve kétség kívül a Momentum lehet.

Fiatal nő kell, egyfajta híd a két szélre tolt társadalom közé. Van hozzá nemzetközi környezet is, egyre több a fiatal (Kurz), és egyre több a nő (Sanna Marin, Caputová), akik nem a kvótaságot, hanem a szakmaiságot képviselik. Erre lehet építeni a várva várt női miniszterelnököt. Nem jobboldalit, ha már azon a térfélen nőügyekkel nem foglalkoznak.

Anna örök. Szereti a sajtó, könnyen jár át politikai térből elemzőbe és vissza. Briliánsan, egyenes gerinccel kommunikál. Nincs botránya, keményen építette a pártját. Kérdés az, hogy ő maga akar-e többet.

Anna, építsd fel magad! Nem (biztos, hogy) ’22-re. Meg kell várni, amíg a két fél háborúja lezajlik. (A háború egyébiránt szükséges. Azt jelenti: van ellenfél, és minél szélesebb körben látszik, annál jobban szűnik a közöny. De várni kell addig, amíg a bohócoknak nem jut szerep. Mert tükör nélkül a király maga bolondul meg.)

Anna, építsd fel az új baloldalt. A fiatalt, az újat, amire már nem lehet ráhordani, hogy ügynökmúlt, hogy kommunista. Olyat, ami már nem a berögzült baloldaliság, hanem új generációs irányvonal.

Anna, ígérd a fiataloknak, hogy nem kell gyárban robottá válniuk, mint a szüleiknek. Hogy a multis irodák szellemi szalaggyára nem az egyetlen jövő a diplomás értelmiségnek! Ígérd azt, hogy már nem az számít, hová születtél, hanem az, hogy milyen hozzáadott értékkel növeled a GDP-t! Hirdesd az egyén szabadságát, hogy te magad eldöntheted, hogy hazajössz-e vagy sem, és a döntés nem anyagi kiszolgáltatottság függvénye.

Anna, ígérj vállalkozói segítséget a négygyerekes családanyáknak. Hogy nemcsak kimondott szó, nemcsak propaganda lesz az SZJA-mentesség. (Ki teheti meg négy vagy több gyerek mellett a munkavállalást, ha csak napi nyolc órába várnak vissza a létra aljára és a legkisebb nem fér be a megnemépített bölcsibe?) A vállalkozói kedv növelésével versenyképesség érhető el, és az erős kkv szektorral könnyebben korrigálható a gazdaság, amikor szél támad, vagy vihar jön.

Anna, építsd fel magad! Figyeld az „örökké ünneplő férfit”; a hibáit, és a bizonyítását, hogyan lett átmenet a két szekértábor között. Szövetséget kell javasolni, demokratikus koalíciót keresni egy másik párttal.

Anna, ígérj a vidéknek piacot!

A zöld egy új vallás?

Lesz-e Magyarországnak zöld KDNP-je vagy csak zöldséget beszélnek? Ehhez is van nemzetközi környezet (lásd: EU-s jóléti államok zöldpártjai). Sőt, itthon kimerülőben van a túl specifikus törvénykezés. A fiatalság nem lesz erre fogékony. Nem játszható át a hatalom azzal, ha egy-két vezérürüt (influencert?) megvesznek. Nem játszható, mert már elcsépelt poén lett a magyar hungarikum, az okosba’ gondolkodás.  Elkopott a haveri kapitalizmussal. A fiatalok „a kapcsolatit tőke a legfontosabb” állítása már inkább gúnyos bélyeg a megkövesedett magyar kormányzás felé, mintsem elismerés. A fiataloknak a zöld a divat, az lett az új vallás. Pont olyan mértékletességre, odafigyelésre int, mint egykor a vallásgyakorló párt, ami azóta csak a propaganda szócsőve lett.

Honnan jönne a zöldpoiltika, ha nem balról? Hiszen a jobboldalnak nem kell. Fel lehet-e építeni a globalizáció hátrányára hivatkozva egy zöldpártot itthon? Beállnának-e az egykori kisgazdák, ha zöldpolitikába csomagolják a kistermelést, a multival szembeni minőségtermelést? Ha nem robotot ígér, hanem egyéni boldogulást, saját vállalkozást. Ha értéket, hogy a munkájuknak van eredménye és nemzetközi érdekeltsége, támogatása (többi európai zöldpárt).

Miért nincs kultúrája a nőkért való kiállásnak?

A közöny a legnagyobb gyilkos. Egyre több, borzalmas példán keresztül látni, hogy nem hangosan, hanem szép csendben öl. Hol van a női civil ernyőszervezet, meg a hálózatiság? Hol van az utcára hívó invite, hol vannak a megértő férfiak, akik kiállnak a nőket ért közöny ellen?! Min dolgoztatok eddig ernyők, hálózatok, ha beágyazott társadalmi támogatottságotok sincs? Miért nem elég még a nyilvánvaló sem? Legalább Vargát (melyiket?) tudnátok kérdőre vonni a cinikus közönyéért. Vigyétek utcára a nőket!

 

A Momentum generációváltó párt akar lenni vagy az új Fidesz?

Megszólítani a fiatalokat

Lázár János nemrég arra hívta fel a figyelmet, hogy 2022-ben fél millió új szavazó lesz Magyarországon. Remélhetőleg azokra a fiatalokra gondolt, akik hamarosan szavazókorúak lesznek, nem pedig a szomszédos országokból betelepített olcsó munkaerőt képviselőkre. (Lásd: lakcímkártyabetyárság.)

Az exminiszter kijelentése egy újabb fricskának tűnhet a kormányfő felé, hiszen Lázár többször elmondta már, hogy mennyivel fiatalabb Orbán Viktornál (számszerűen 12 évvel). A Miniszterelnökség vezetésétől leköszönve 2018-ban a Kossuth rádióban azt mondta: „Nem azért, mert az országgal kapcsolatban ne lenne, tudásom, elképzelésem, ambícióim, de sokat kell még tanulnom a választóktól, hogy mi a magyar valóság. Még sok időm van tanulni, hiszen tíz év múlva 53, 20 év múlva 63 éves lesz.” Ezzel talán arra utalhatott, hogy „fiatalabbságával” ő lehetne a kormányfő utódja.

A szimbólumminiszter mostani kijelentése mögött pedig az húzódhat meg, hogy nagyot nyerhet az, aki képes megszólítani a fiatalokat. Az lehet a feltételezés, hogy az új belépők sokat számítanak a következő választáson. Ez persze csak akkor jelenthet valódi fenyegetést a Fidesz stabilitására - figyelembe véve a két és fél milliós szavazóbázisát -, ha van egy stabil, egységes ellenzék, ami behúzza ezt a félmillió választót. Szándékosan nem összefogást említek, mert nem tudni, hogy 2022-ig széthullik vagy megerősödik az eddigi szövetség. És azt sem tudni, hogy ebben az esetleges ellenzéki összefogásban mennyire lesz erős egy adott párt. Maga Fekete-Győr András is azt nyilatkozta az ATV-nek adott idei utolsó interjújában, hogy „hosszú idő van még a 2022-es választásig.”

Melyik párt lesz a legerősebb az ellenzéki összefogásban?

Ha valóban a fiatal belépőkön múlhat a következő választás, akkor a fiatalokból álló Momentumtól várható el ez elsősorban, hiszen ők hirdették az új generáció fontosságát a megalakulásukkor és az TizenX szerveződésük kapcsán is. Csakhogy a Momentum leült a maga májusi győzelmével. Olyanok lettek, mint akik várják az ölükbe a kormányra kerülést. Vajon kimerül-e abban Hajnal „nem médiapolitizálunk” Miklós ATV-ben elhangzott ígérete – „most már eljött a cselekvés ideje” -, hogy padok és járdák felújításához akcióznak össze festékrevalót?

A Momentum legfőbb problémája a vidék. Vagy nem értik a falvak problémáit vagy nem tudnak rá reagálni. Ennek oka talán abban keresendő, amit a Momentum próbál távol tartani magától; a bekategorizálást, a politikai ideológia nyílt megválasztását. A progresszív és egyéb, az Európai Unió nagy asztalainál jól hangzó irányvonalak a vidéki magyar embereknek nem nyújtanak támpontot. Tény, hogy nehéz egy olyan térben választót nyerni, amiben a gyűlöletkeltés, az egymás iránti utálat hozott kétharmadot, de nem lehetetlen. A gyűlölet, az idegentől való félelem ott van mindenkiben, amit kampányokkal felerősítettek és utána már csak irányítani kellett. Ez a vonal azonban véges. Ebben választói oldalról (is) el lehet fáradni. Mert a félelem elidegenedést eredményez, ami egy idő után közönybe fullad. Árt a gazdaságnak, mert csökken a bizalmi index, és árt a társadalomnak is, mert az elzárkózásba csak beleöregedni lehet.

Így nehéz közösséget építeni. Alternatívát kell mutatni, eredményeket felmutatni, mert a vidéki ember szereti nevén nevezni a dolgokat és az irányító erőben hisz. Látja a korrupciót, ismeri az urambátyám rendszert, de mivel tehetetlennek érzi magát, csak a hozzá fűződő viszonyát tudja alakítani. És addig, amíg azért a tanár gyereke a királylány a farsangon, „mert ő a tanár gyereke” felfogás az irányító erő, addig a hátsó padokban ülők leszakadnak. Aki pedig a két réteg között még fel akar lépni a farsangon, megkaphatja a bohóc szerepét.

Közösség akkor van, ha a vezető felismeri a mechanizmust, és akkor működik jól, ha megérti a „legalját” is.

Még nem süllyed a hajó, még nem mindegy, ki a kormányos

A Fidesz stábjából távozó Tomanovics Gergely év elején a 24.hu-nak azt mondta: „Orbán Viktor zsenialitása abban rejlik, hogy megérti az embereket, és bár hazugság, nagyon jól játssza az „egy közülünk” szerepet. Ezt kell megtanulni, és nála jobban csinálni.”

És ha nincs alternatíva, akkor ezt már csak a biológia oldja meg? Lázár is arra utalhatott, hogy Orbánt az öregedés kényszerítheti távozásra, érdemes azonban megemlíteni egy Dakota...khm izé, egy mondást: Öreg ember nem vén ember. Orbán Viktor lehet, hogy meg van öregedve (külalakra), de valójában nem vén. A fiatalok bevonására a Fidesz is elsők között reagált. Még ha borzalmasan sután is a Rácz Zsófia ügy kapcsán, de abban Novák Katalin vizsgázik. (A Fidesz a botrányt most igyekszik arra felhasználni, hogy népszerűvé tegyék, mennyire fontos nekik a fiatalság, és mivel ők „írják a narratívát”, eltörpül Vona és Gyurcsány fiatalokat elérő vloggeres próbálkozása.)

Lehet öregezni a Fiatal Demokrata Szövetséget, meg „elrohadt az agya” kijelentéseket dobálni Kövér Lászlóra, de ez körülbelül az a módszer, amit a Fidesz csinál. Utálni a másikat, felszítani a haragot, elvtelennek hívni őket szexbotrányok kapcsán, miközben saját magát a Momentum nem kategorizálja be. Sosincs kinyilatkoztatása egy-egy ügy kapcsán, csak a „Van remény” szlogen. Nagyon jó, csak ebbe bele lehet öregedni. A Momentum a saját generációjának, nekünk, rendszerváltásban születetteknek nem nyújt alternatívát. Olyan országot vizionált az indulásakor a programjával, ami egyre távolabb kerül a magyar valóságtól. És ebben talán Lázár nyer a tejfölös tésztájával meg a töpörtyűjével. A vidéki jómódú férfi, aki ismeri a magyar valóságot. Márki-Zay Fideszes kihívója, aki még használja a „polgártársak” megszólítást, pártja egykori jelszavát.

A Mindenki Magyarországa azonban szép lassan elsorvad. Csalódott közép-és időskorúak mozgalma lett, ami kevesek számára nyújt alternatívát a fennálló kormánnyal szemben.

Hol van a középosztály?

A mozgalom fogalmát a Momentum kisajátította és csakhamar el is tűnt a mozgalmiság. Pártpolitizálás, alkuk és egyezkedés zajlik az ellenzékben. Az összetartó erő az O1G jelszó lett. Semmilyen alternatíva nincs a kormány gazdaságát illetően, csak meztelen videók és fotók hétről hétre. Egyetlen cél lett: az utálat felerősítése.

Az új generációt, a Fidesz 50-eseinek, 60-asainak gyerekeit épp a gyűlölet tolja az apátiába; az étkezőasztalnál hallott „így a Fidesz, úgy a Fidesz”. Míg a vidéket a fővárostól való távolság, az egyre nagyobb mértékű leszakadás nyomja a közönybe, addig a mi, ’90 utáni generációnkat a folyamatos ellenségkeresés. Az utánunk jövő generációkat; az Y-t, meg a Z-t pedig már azért nem érdekli a politika, mert nem érti, miről szól.

Ha a Momentum továbbra is csak várja, hogy egyre több Fideszes csalódjon, és csak mentsvárat keressen a pártjában, akkor el kell felejteni a váltás és a változás szavakat. (A rendszerváltást már szándékosan nem használom, mert szétcsépelték a szájukkal olyanok, akik mind elcsalták.)

Miért vár demokráciát a Momentum ott, ahol már alig látható a középosztály? Úgy kopott ki a szó a pártok kommunikációjából, mint saját maga a táradalomból. Azt a haloványt, ami maradt valahol ott kell keresni, ahol asszonyhitelt CSOK-olozók mennek háztartásba, miközben férjuruk multiéknál programozik. Ők azok, akik nem a szabad sajtóért utalnak először, hanem havi pelusra, mert a családi pótlék nem elég rá.

Mit vár, mire vár a Momentum?

A 2020-ban elfogyó uniós pénzekből adódó elégtelenséget? Nem hiszem, hogy bárkit is zavarna az, ha kevesebb felesleges vadászles épülne buszmegállónak álcázva vagy milliós forrásokból épült sétapark olyan helyen, ahol már a madár se jár.

Felesleges azt várni, amíg kisodródik Magyarország az Unióból. A mezőgazdaságból élő vidéket csak segíteni fogja, ha a túltermelt szabolcsi léalmát megint felszippantja a keleti nyitás. Úgy, mint abban a korban, amit a kelet-vidéki gazdák már visszasírnak és még jobban fognak, ha kevesebb uniós támogatást csorgatnak le nekik.

Megvárni, míg szüleink generációja kihal? Hogy a valódi problémákról nemcsak a nyugdíjazott egykori közéleti szereplők merjenek beszélni az ATV-ben, akiknek a hangja már csak a fáradt gőgre elég. Szinte bele kell fulladni az elkeseredésbe, amit a cselekvőképes alternatíva hiánya okoz. Talán épp ekkor lesz esélye a Momentumnak közelebb hozni azt, amit első Kongresszusán több órás előadás során programként bemutatott.

Vád-e az, hogy a Momentum nem váltást akar, hanem folytatólagosságot? Mi lesz a gazdasági irány kormányra kerüléskor? Ha "amerikaizálódik" az Unió, hogy megmeneküljön, ha lenne Európai Egyesült Államok a nacionalizmus ellen, akkor milyen pozícióért harcolna a DK-Momentum? A magyar vidék lenne az európai Texas vagy Németország gyártelepévé duzzadna tovább? Mit kezdenének a keleti viszonnyal? Teljes lenne az elfordulás?

Törésvonalak

Egy párt akkor sebezhető, ha a törésvonalai egyre jobban látszanak. Az idei választásokon összezárással, egység felmutatásával tudtak jól szerepelni az ellenzékben erős pártok. A Fidesz törésvonalai pedig a kudarc után megvillantak. Novák Katalin a Blikknek adott interjújában „kevésbé szeretem a márkás dolgokat” mondatával azt sejteti, kialakulóban van egy olyan vonal a Fideszen belül, amely elhatárolódik az urizáló kormánytagoktól. Kérdés az, hogy ez irányváltás lesz-e a Fideszben (ami sokak kiesését és a párt tisztulását jelentené) vagy nem vesznek róla tudomást a vezetők és a törésvonal bomlást eredményez. 

Egységes-e még a Momentum? Miután Fekete-Győr András a Népszavának azt nyilatkozta, hogy éppúgy várja a pártjába a független Szélt és Hadházyt, mint az MSZP-ből kilépett Botkát, egyértelművé vált, hogy a centrális erőtér irányítását szeretné a Momentumon keresztül véghez vinni. Ez pedig (eddig?) a Fidesz központi feladatát képezte.

Ha azonban paktum lesz a Momentum és a szintén egyre erősebb DK között, akkor megvalósulhat-e a Szabó Tímea által az ATV-ben említett amerikai minta kialakítása, amit sokan vizionálnak, hogy két nagy párt vagy pártszövetség típusú rendszer alakuljon ki Magyarországon (is). Sőt, maga Fekete-Győr András szerint is túl sok ellenzéki párt van, és szívesen látná az LMP-t és a Párbeszéd Magyarországért pártot is a Momentumban. Fidesz-KDNP kontra Ellenzéki Összefogás a Momentum-DK vezetésével vagy két közös lista kell az ellenzéken belül, ami Török Gábor elemző szerint MSZP-DK és Momentum-Jobbik lehetne?