Meg kell-e alkudnia a Momentumnak a DK-val?

Az ellenzék közös érdeke a kormányváltás, amit (eddig?) az O1G jelszó tartott össze.  A váltáshoz a két legerősebb párt szövetsége tűnik a legjózanabb megoldásnak. (A többi egzisztenciáért küzdőnek marad az alku, hová férnek be a személyeskedés elve mentén.) Csakhogy ez lehet kontraproduktív is. Ahogyan Puzsér fogalmazott az őszi kampány alatt; félő, hogy a Momentum hozzárohad a többi párthoz.

Nem akarjuk összegyurcsányozni magunkat – mondta Soproni Tamás 2017-ben, amikor arról kérdezték, miért nem fog össze a Momentum más párttokkal. Aztán (az alapelvük ellenére, miszerint leszámolnak az eddigi rendszerrel és azok kiszolgálóival, pártjaival) visszaléptek és keresték az alkut a biztosabb esélyért. Az eredménnyel azonban „csak” a reményt bizonyították, meg a külföldi, uniós figyelmet.

Nem kompromisszum kell, hanem új baloldal

Ha a Momentum egyedül indult volna 2018-ban, az 5% lett volna a biztos. Ha most indulna, talán 10%-ot érne el. Amennyiben a duplázást a kompromisszumkészség hozta, akkor a jövőben épp emiatt nem ők adják a miniszterelnök-jelöltet, mert a DK előttük áll.

És ha a DK viszi a baloldalt, akkor a Momentum mi lehetne? Liberális? Akkor elvész az esély a centrális erőtér megszerzésére. Sőt, ezzel a pozícionálással a Momentum a DK-tól függne. Vajon megéri-e ekkora kockázat a Momentumnak?

Ha a Momentum célja a centrális erőtér megszerzése, de koalíciós kormányzás a célja, nem pedig áldemokratikus egyeduralom, akkor belőlük kell, hogy kinőjön az új baloldal. És ehhez van táptalaj is a párton belül (Úgy tudni, Botkát nem egyöntetűen várja a Momentum a soraiba. Még mindig megvan a baloldali törésvonal a pártban).

Lehet-e nő a miniszterelnök-jelölt?

A háborút egy nő személye enyhítheti. A DK esélyese azonban tovább növelné a megosztást az országon belül. Megint a szekértáborok harca lenne, ami a hatalmon állók felé döntené a mérleget (már csak az eszközökhöz való hozzáférésük miatt is). Így a mérleg nyelve kétség kívül a Momentum lehet.

Fiatal nő kell, egyfajta híd a két szélre tolt társadalom közé. Van hozzá nemzetközi környezet is, egyre több a fiatal (Kurz), és egyre több a nő (Sanna Marin, Caputová), akik nem a kvótaságot, hanem a szakmaiságot képviselik. Erre lehet építeni a várva várt női miniszterelnököt. Nem jobboldalit, ha már azon a térfélen nőügyekkel nem foglalkoznak.

Anna örök. Szereti a sajtó, könnyen jár át politikai térből elemzőbe és vissza. Briliánsan, egyenes gerinccel kommunikál. Nincs botránya, keményen építette a pártját. Kérdés az, hogy ő maga akar-e többet.

Anna, építsd fel magad! Nem (biztos, hogy) ’22-re. Meg kell várni, amíg a két fél háborúja lezajlik. (A háború egyébiránt szükséges. Azt jelenti: van ellenfél, és minél szélesebb körben látszik, annál jobban szűnik a közöny. De várni kell addig, amíg a bohócoknak nem jut szerep. Mert tükör nélkül a király maga bolondul meg.)

Anna, építsd fel az új baloldalt. A fiatalt, az újat, amire már nem lehet ráhordani, hogy ügynökmúlt, hogy kommunista. Olyat, ami már nem a berögzült baloldaliság, hanem új generációs irányvonal.

Anna, ígérd a fiataloknak, hogy nem kell gyárban robottá válniuk, mint a szüleiknek. Hogy a multis irodák szellemi szalaggyára nem az egyetlen jövő a diplomás értelmiségnek! Ígérd azt, hogy már nem az számít, hová születtél, hanem az, hogy milyen hozzáadott értékkel növeled a GDP-t! Hirdesd az egyén szabadságát, hogy te magad eldöntheted, hogy hazajössz-e vagy sem, és a döntés nem anyagi kiszolgáltatottság függvénye.

Anna, ígérj vállalkozói segítséget a négygyerekes családanyáknak. Hogy nemcsak kimondott szó, nemcsak propaganda lesz az SZJA-mentesség. (Ki teheti meg négy vagy több gyerek mellett a munkavállalást, ha csak napi nyolc órába várnak vissza a létra aljára és a legkisebb nem fér be a megnemépített bölcsibe?) A vállalkozói kedv növelésével versenyképesség érhető el, és az erős kkv szektorral könnyebben korrigálható a gazdaság, amikor szél támad, vagy vihar jön.

Anna, építsd fel magad! Figyeld az „örökké ünneplő férfit”; a hibáit, és a bizonyítását, hogyan lett átmenet a két szekértábor között. Szövetséget kell javasolni, demokratikus koalíciót keresni egy másik párttal.

Anna, ígérj a vidéknek piacot!

A zöld egy új vallás?

Lesz-e Magyarországnak zöld KDNP-je vagy csak zöldséget beszélnek? Ehhez is van nemzetközi környezet (lásd: EU-s jóléti államok zöldpártjai). Sőt, itthon kimerülőben van a túl specifikus törvénykezés. A fiatalság nem lesz erre fogékony. Nem játszható át a hatalom azzal, ha egy-két vezérürüt (influencert?) megvesznek. Nem játszható, mert már elcsépelt poén lett a magyar hungarikum, az okosba’ gondolkodás.  Elkopott a haveri kapitalizmussal. A fiatalok „a kapcsolatit tőke a legfontosabb” állítása már inkább gúnyos bélyeg a megkövesedett magyar kormányzás felé, mintsem elismerés. A fiataloknak a zöld a divat, az lett az új vallás. Pont olyan mértékletességre, odafigyelésre int, mint egykor a vallásgyakorló párt, ami azóta csak a propaganda szócsőve lett.

Honnan jönne a zöldpoiltika, ha nem balról? Hiszen a jobboldalnak nem kell. Fel lehet-e építeni a globalizáció hátrányára hivatkozva egy zöldpártot itthon? Beállnának-e az egykori kisgazdák, ha zöldpolitikába csomagolják a kistermelést, a multival szembeni minőségtermelést? Ha nem robotot ígér, hanem egyéni boldogulást, saját vállalkozást. Ha értéket, hogy a munkájuknak van eredménye és nemzetközi érdekeltsége, támogatása (többi európai zöldpárt).

Miért nincs kultúrája a nőkért való kiállásnak?

A közöny a legnagyobb gyilkos. Egyre több, borzalmas példán keresztül látni, hogy nem hangosan, hanem szép csendben öl. Hol van a női civil ernyőszervezet, meg a hálózatiság? Hol van az utcára hívó invite, hol vannak a megértő férfiak, akik kiállnak a nőket ért közöny ellen?! Min dolgoztatok eddig ernyők, hálózatok, ha beágyazott társadalmi támogatottságotok sincs? Miért nem elég még a nyilvánvaló sem? Legalább Vargát (melyiket?) tudnátok kérdőre vonni a cinikus közönyéért. Vigyétek utcára a nőket!