Annak ellenére, hogy a kormány valószínűleg titkolja a magyarországi helyzet valódi súlyosságát (talán azért, mert nincs elég védőfelszerelés és nem készültek fel megfelelően), a lassan nyilvánosságra kerülő rendelkezések - mint a vidéki járványkórházak felállítása és a rohamtempóban elrendelt konténerkórház építése - azt mutatja, sokkal nagyobb baj jön, mint amire most a napsütésben bárki is gondol. Nagyon érdemes figyelni a jelekre:

A hétvégétől visszatér a hideg. Ez az egyik legrosszabb jel, mert mostanra az ország szegényeinek elfogyott a tüzelője. Rengetegen (főleg vidéken) fűtenek fával, és más (nem gáz) tüzelőanyaggal, ami már legnagyobb részt elfogyott a szegények háztartásaiból. Ez pedig megalapoz annak, hogy mindenféle betegség, főleg felső légúti gyengévé tegye az ország lakosait.

Egyre több gyár áll le. Magyarország évek óta a nyugati országok összeszerelőüzeme, így elsőként gyűrűzik be a sokat emlegetett válság. Egekbe fog ugrani a munkanélküliség, főleg úgy, hogy a már folyamatban lévő állásinterjúkat az első kormányzati intézkedésekkel egyidőben szinte azonnal nemcsak felfüggesztették, hanem törölték.

A magyar emberek többségének (talán kétharmadának) nincs megtakarítása. Ők azok, akik a leginkább kiszolgáltatottakká válnak a válságban. Nem tudnak átvészelni, nem tudnak részvényeket venni, a megélhetésük egyik napról a másikra kerül veszélybe.

A bezárt határok révén nemcsak a turizmusnak, hanem az export/importnak is hamarosan „kampó”. A belső fogyasztás, főleg a termelés leállásával nem jelent átmeneti megoldást sem. Ez pedig határozottan az előző évek borzalmas gazdaságpolitikájának az eredménye.

Fontos figyelni arra, hogy elhullt az első koronavírus kutya Hongkongban. Eddig állatokra nem volt veszélyes a járvány, de így még súlyosabbá válhat az elkövetkezendő. Ha az állatok közé (főleg a szarvasmarha, sertés állományba is) betör a kórság, borzalmas időszak jön. A válságnak lehet felhajtó ereje is a hús árára.

Zuhan a forint, ami egyértelműen a felkészületlen gazdaságpolitika következménye. Év végére tényleg elérhetjük a 380 forintos euróárfolyamot, ami nemcsak recessziót, hanem igen komoly gazdasági válságot idézhet elő Magyarországon.

Az amúgyis lélegeztető gépen lévő magyar gazdaság számára ez a járvány maga lehet a csőd. A propagandára azonban nem biztos, hogy veszélyt jelent. A felépített személyi kultusz ugyanis elősegíti azt, hogy ebben a félelmetes időszakban a kiszolgáltatottak a vezetőben lássák a mentsvárat. Folyamatosan kommunikál, messziről az látszik, hogy felgyűrte az ingujjat és harcol.

Az ellenzék, mint hajótöröttek

Ha az ellenzék abban reménykedik, hogy a kialakuló helyzetben a kétharmad megtörik, akkor gondoljon arra, hogy ez az az ország, amelyikben egyszer már pénzt gyűjtöttek egy sorozat főszereplőjének, mert azt látták, hogy kizsákmányolják.

Az ellenzék jelen pillanatban erőtlennek és összeszedetlennek látszik. Megnyilvánulásaikról az ország többsége két mondat után elkapcsol, mert semmitmondó. Egyik pillanatban nagyot próbál mondani, ijesztgetni (pl. megszorítás kell), a másikban azt mondja, „ebben a válságban a kormány mellett vagyunk”.

Az ellenzék most úgy viselkedik, mint a hajótöröttek, akik azon gondolkodnak, hogy a partra egymásba kapaszkodva tudnak csak kiúszni, vagy külön-külön is menne. A valódi kérdést a néző, a kívülálló látja. Mégpedig azt, hogy mi lesz a kiúszás után. Egymást vadásszák-e le a túlélők vagy lesz végre egy új, működő alternatíva. Az dönt, mi lesz a partraszállás után.

Most szorultunk be

Nem a magyar határzár kényszeríti össze a problémában úszó országot, hanem az, hogy más országok előttünk, a külföldiek előtt zárja be a határait. És a legrosszabb, hogy nem tudjuk meddig. Nem látni a végét, csak a gyűrűzést.

Most jöhet el az a helyzet, amire talán a Momentum vár. A kialakuló gazdasági válságban a beszorult emberek csak egy darabig képesek elhinni a kormánynak, hogy tudja kezelni a helyzetet. Ideig-óráig fog működni a nagylelkű oligarcha felajánlások (például járványkórház kialakítása vagy 1 milliárd forintos segélyek), de utánpótlás hiányában a feltőkésített réteg is csalódott lesz. Keresni fogják az új lehetőséget, el fog tűnni az eddigi lojalitás és a túlélés lesz a legfontosabb. Azzal, hogy a kormány a bankokat felszólítja a vállalati, majd lakossági hiteltörlesztések felfüggesztésére, partnereket veszít. És itt jöhet a Momentum liberális(abb) gazdaságpolitikája.

A konteóhívők szerint a koronavírus épp azt a réteget támadja, amelyik eddig a legjobban hitt a jobboldali propagandában. Az idős generáció elvesztése és az egykor csalódott középosztály "újbóli csalódása" (munka kiesése, megszűnése) a propaganda végét is jelentheti, amennyiben az új generáció képviselete jól szerepel. Szándékosan kerülöm a jól kommunikál kifejezést, mert a legvészterhesebb időben is győzhet még a régiek rutinja, a személyi kultusz. Akkor is, ha a vezért sokan elhagyják. A Momentum nem ismeri a legkiszolgáltatottabb réteget. Azokat, akik bármilyen szegénységben a régihez húznak, mert „amit egyszer megígért, azt betartotta” és „senkit nem hagyott az út szélén”. A közmunkaprogramról is csak a városiak tudják, hogy nem jó irány, de a versenyképtelenek ebben kapaszkodót láttak. Egy liberális piacgazdaságban épp az a kétharmad lázadna először (a versenyképesség hiánya miatt), amelyik ezt a rendszert idáig fenntartotta. Amikor az ember a saját életét félti, akkor csak az idealista bölcsészek számára van elv. Mindenki más számára marad az alku, mert a mártírság idejét múlt.

Fotelforradalom

A bezárkózással az ellenzék valóban nehéz helyzetbe került. Nincs fórum, tüntetés, és sokáig nem is lesz közösségi élet, mert a járvány lemúlása után is számítani kell egy holt időszakra, amíg visszaáll az élet a régi kerékvágásba. Még a nyár sem biztos, hogy kicsalogatja majd az embereket. De ebből is lehet jól kijönni; el kell kezdeni bizalmat építeni.

A lehetséges megoldások között van a már korábban nevetség tárgyává váló fotelforradalmiság. Az internet ugyanis azoknak kedvez, akik eddig kellő távolságban, amúgy is elzárkózva figyelték a politikát. A karantén a közönyben élők számára kontraproduktív is lehet. A (propaganda) szószék csendjében az internet hangja felerősödhet. Nem kell kiállni, mégis lehet szimpátiát erősíteni.

Feltámad-e Húsvétra az ellenzék?

Írtak már olyat az ellenzékről az októberi választások után, hogy a „Halott felült és enni kér”, mégis böjtölni kezdett. Ahogyan a 40 nap, úgy a karantén is kivárás. Ne menjetek el a keresztényi kétharmad mellett, ha bástyaként oltalmazza Urát! De óvva intelek titeket a manírosságtól is. Ne végy magadra olyan ruhát, ami nem a te méreted, mert állhatatosságot feltételez!

Most van itt az ideje a vlogolásnak, és annak, hogy megtudjuk, mit csinál egy politikus, ha be van zárva a négy fal közé. (Nem Wittinghofra gondolok.) Tervek, megoldások mellett mutasd az igazi énedet, hogy szerethető politikus vagy-e. Az érzelmi befolyás sohasem zárható ki a legkomolyabb döntéseknél sem. Ezt tartsd mindig szem előtt, főleg egy olyan nép esetében, amely Krisztusi vezetőt keres.

A kilábalás kulcsa: Új hitelcsomag

Ez a járvány a hitelezést segíti elő. Globális tekintetben a hitelek hazája, Amerika lehet a nagy nyertese. Mintha a koronavírus ráelőzött volna egy túltermelést okozó válságra. Épp ott fogta meg a kialakuló válságot, (vagy épp irányította másfelé), amiben 1929-ben majd 2009-ben már nagyot bukott a világ; a túltermelésben, és a túl nagy hitelkitettségben. A mostani járvány megakadályozta, hogy a kínai piac túltermelést idézzen elő, és az ellenkezőjét a leállást, az elzárkózást generálta.

A kilábalást nagy valószínűség szerint a hitelek fogják biztosítani, és egy olyan országot, mint Olaszország vagy Magyarország az új hitelek vagy hitelprogram szolgálatába állítja. Mert versenyképtelen.

Nagy kérdés, hogy az ellenzék hogyan reagál. Jelen pillanatban a tesze-toszaság, és az egymásnak megüzent „fogjunk össze, csak így nyerhetünk” megy, ami nemcsak később, hanem már most, a fokozódó probléma idején is azt sugallja, nem érdemes rájuk számítani, és a kormány felé irányítja a figyelmet. A Fidesz toldozó-foldozó megoldásai ebben az esetben még mindig a legkisebb rossznak tűnnek, ha az ellenzék még tovább húzza-halasztja a határozottságot és az új válságkezelő csomag/rendszer megfogalmazását. (Nem értem a Momentumot: kiállnak március 15-én és remeg a hangjuk, miközben másnap épp az általuk tett javaslatokat kezdi el bevezetni a kormány. Ez körülbelül olyan volt, mint négyévente (szökőnapon) nagyon vidékre merészkedni…) Így a Momentum sem biztos, hogy jól jár a kivárással vagy a halk kolompolással. Mert tényleg lehet az, hogy a királyt akkor is szívesebben látja a nép, ha már nincs rajta a korona.